Tudod, sosem mertem elmondani neked, de rólad álmodtam az éjszaka
Csendben néztem sötétben az arcod, amíg te békésen aludtál
A hold is inkább halkabb volt, kapkodtam a fényért, mint fuldokoló bábú a nyílt vízen
De a mai napig nem tudom miért nem vettem veled együtt levegőt
Félhettem a szinkronitástól, s a megérzett fájdalomtól, mint újszülött csecsemő az első levegő előtt
Azt hiszem most már tisztán könnyezem