A régi ember és a régi világ
Nem változik, csak álmodik
Hosszú évek és sok kudarc után
Hitetlenkedve távozik
A régi dicsőség fakó képei
Az őszinteség az égig ért
Az elmúló élet, sok harc után
Kis híján már véget ért
Régi világ, a múlt köddé vált
Régi világ, túl sokáig várt
Régi világ, a múlt köddé vált
Régi világ, túl sokáig várt
A régi hangok és a fények íze
Szemedben örökké megmarad
Régóta múlik a lelked tüze
Nincs rá okod, hogy megtagadd
Régi élet, a régi képeken
Apró kövek a folyóparton
Hiába indulsz előrefelé
A múlt itt van, hogy visszatartson
Régi világ, a múlt köddé vált
Régi világ, túl sokáig várt
Régi világ, a múlt köddé vált
Régi világ, túl sokáig várt
A múlt köddé vált
Régi világ, túl sokáig várt