A faliórák mutatóját
Én már nem ismerem
Csak a belső iránytű
Kiabál merre kell mennem
De hova mész, mondd hova érsz
Mi lesz majd, ha eltűnsz előlem
Ki lesz a hang, az érzés, az ösztön
Kinek kell hinnem
Mondd, mondd, mondd hova érsz
Ha eltűnsz előlem
Ki lesz a hang, az érzés, az ösztön
Az idő is csak sziklákból épít tornyot a mellkasomra
Ahelyett, hogy vigasztalna, a szívemet szétnyomja
Legyél a tükröm, aki előtt lehetek meztelen
Hagyd, hogy ringatózzak a karjaidban, én legyek törékeny
Legyél a tükröm, taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság, ha úgy látnám, hogy a múltban létezem
Túl keserű, túl savanyú, túl sok
De mi az, hogy csak ennyi
Ami éltet is untat
Miért nem elég soha semmi
Az idő is csak sziklákból épít tornyot a mellkasomra
Ahelyett, hogy vigasztalna, a szívemet szétnyomja
Legyél a tükröm, aki előtt lehetek meztelen
Hagyd, hogy ringatózzak a karjaidban, én legyek törékeny
Legyél a tükröm, taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság, ha úgy látnám, hogy a múltban létezem
A faliórák mutatóját
Én már nem ismerem
Csak a belső iránytű
Kiabál merre kell mennem
Legyél a tükröm, taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság, ha úgy látnám, hogy a múltban létezem